Megszámlálhatatlanul sok dolog történik velünk életünk minden egyes percében. Rengeteg élmény, impulzus, jó és rossz esemény, aminek csak egy nagyon kis százalékát fogjuk fel tudatosan. Milyen lenne csupán egyetlen pillanatra átlátni magát az egészet? Bele se merek gondolni... megborzongok. Csodás dolognak érzem már azt is, hogy megvan a lehetőségem a "teljes" életre, annak minden boldogságával és nehézségével.
Édesanyám halála óta nap mint nap úgy kelek fel, hogy megköszönöm azt, hogy egészséges vagyok és hogy lehetőségem van a napjaimat úgy megélni, ahogy azt én szeretném. Az az igazság, hogy mindig is a "világmegváltók" típusába tartoztam, aki ellenben sok-sok veszteséget átélt már. Mégsem fogtam fel a körülöttem lévő dolgok értékét mindaddig, amíg a legnagyobb veszteséget el nem szenvedtem.
Nem mondtam még el eddig, hogy egyáltalán miért is csinálom ezt az egészet! A tanítást, az aerobikot, a táncot a blogot. Lehet, hogy magam előtt sem volt sokáig világos a válasz, de az biztos, hogy nagyon nagy szerepe van benne annak, hogy hosszú, egészséges és szép életet akarok, telis-tele élményekkel, izgalommal, örömökkel, kihívásokkal! Félre ne értsetek! Ezt nem az elmúlástól való félelem generálja, hanem a rádöbbenés arra, hogy mennyi minden vár még rám és mindannyiunkra! Ezért kell vigyáznunk magunkra, ápolni testünket-lelkünket és néha kiszolgálni gyarló vágyainkat is. Hiszen emberek vagyunk: annak minden örömével és bánatával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése