Gyerekkorom óta sportolok, ezáltal sokáig el sem tudtam képzelni azt, hogy létezik olyan, hogy egy héten minimum 3x nincs edzés egy ember életében. Aztán valahogy minden fontosabb lett. A tanulás, kapcsolatok, karrier óhatatlanul átvette a sport helyét a napjaimban, és egyre borzasztóbban éreztem magam. Aztán visszaálltam, amivel az egyensúly is visszatért az életembe. De ahogy telik az idő, az édes vagy éppen mostoha terhek egyre csak rakódnak ránk, amíg azt nem mondjuk, hogy állj! Igen is kell az a heti 3x1,5 óra magamra, a testemre, az egészségemre, a lelki egyensúlyomra. Ekkor kell a sok-sok kifogást hárítani, amivel magunkat igyekszünk meggyőzni arról, hogy minden más fontosabb nálunk. Ez nem egyszerű. Éppen ezért gondolom azt, hogy minden tiszteletem azoké a nőké, férfiaké és gyerekeké, akik az ezer millió más munka mellett heti rendszerességgel szakítanak időt a mozgásra. Legyen az séta, biciklizés, konditerem vagy akár az én hőn szeretett táncom és aerobicom.
Egyet biztosan mondhatok: ez az odaadás nagyon hamar és hosszú távon fog megtérülni a számukra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése