Mint már korábban írtam, igyekszem minden olyan dologra időt szánni, ami fontos a számomra. Ami azért roppant nehéz, mert engem a világ igen nagy szelete érdekel, mindig is szerettem sokrétű lenni. Ezt mára leredukáltam a szakmámhoz, hobbimhoz szorosabban kapcsolódó tevékenységekre, de még így is kevés az a napi 24 óra. Ezért kompaktálok, amit bátran megtehetek, mert nő vagyok és a nők állítólag több mindenre is oda tudnak figyelni egyszerre. :) Ez az elmélet ma teljesen beigazolódott. Miután hazarohantam a munkából, nekiláttam főzni. Eközben tanultam a szekrényre kiragasztott anatómia tételeimet, közben pedig még arra is jutott időm, hogy elgondolkozzak hogyan hozzam közelebb az aerobic órámat leendő vendégeimhez. A végeredmény: a vacsi isteni lett, megtanultam a vállöv izmait, az órámmal kapcsolatban pedig a következő szavak ugrottak be egymás után: hit, kitartás, élet, tanulás. Nem kerestem őket, nem akartam, hogy rímeljenek okos gondolataimra, mégis egyszerre jöttek. Magyaráznom pedig alig kell őket. Ha nincs hit, nincs semmi. Egészen fiatal koromban rájöttem már arra, hogy e nélkül a pozitív érzés nélkül semmik vagyunk. Tulajdonképpen mindegy is, miben hiszünk: magunkban, abban, hogy végig tudunk csinálni egy-egy gyakorlatot, vagy hogy sikeresek vagyunk a munkánkban. A bizonyosság, hogy jó úton járunk, az a lényeg. És nem kellenek a külső megerősítések, a biztatások, vállveregetések. Csak mi kellünk, és egy-egy letisztult gondolat. Hogy tudjunk hinni, élni, égni! És ha elég kitartóak vagyunk, egyszer majd a "nem túl távoli jövőben" minden jóra fordul majd...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése