Csak a napokban kezdett leesni nekem az, hogy az edzősködéssel egy egészen új világot teremtettem magamnak. Egy saját kis ékszerdobozt, melyet most kezdek el nyitogatni a világ felé. Minden egyes megszerzett tudás, elsajátított mozdulat vagy módszer arra vár, hogy megosszam azokkal, akiknek szüksége van rá, akiket valóban érdekel. Ha ez csak kicsi, de annál produktívabb csapat, akiknek fontosak az óráim, és az, ami képviselek, annál jobb. Annál többet tudok velük, a folyamatos épülésükkel foglalkozni.
Nem értem azokat az edzőket, akik azt mondják, hogy: "bizonyos létszám alatt nem tartok órát". Nyilván mindenki annak örül, ha telt házzal futnak a foglalkozásai, csak sokszor a hátrányait nem érzik. Nyilván minden ember más és a trénerek is különbözőek, így távol álljon tőlem, hogy bárki felett is bíráskodjak. De azt tudom, hogy én milyen szakember akarok lenni: olyan, aki törődik minden egyes vendége fejlődésével! Szerintem ennek így van értelme. Voltam már eleget életem során a középpontban és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esik jól a siker, vagy hogy nem vagyok szomorú akkor, ha alig vannak az órámon. De őszintén mondom, hogy mindez csak néhány pillanatig tart. Az ellenben napokra fel tud dobni, ha óráról-órára látom a vendégeim örömét, ügyesedését, alakulását, és azokat az elismerő pillantásokat, amikből én magam is épülni tudok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése