Magabiztosság mindenhez kell! Legfőképpen magához az élethez... A bizonytalan ember elveszik a mindennapok sűrűjében. Bedarálja a pörgés, a rohanás, a sok-sok elvárás, amiknek képtelen megfelelni. Nem beszélve a megválaszolatlan kérdésekről, amikre ha megveszünk sem találunk válaszokat. És miért? Mert nem merünk a dolgok valódi mélyére ásni.
Egy egész kis pszichológiai tanulmányt lehetne írni erről a témáról, mégsem ez a célom, megtették már jó páran helyettem. Én a gyakorlati oldaláról igyekszem megközelíteni a témát. Amit mondani akarok az az, hogy merni kell kockáztatni, és úgy élni a mindennapjainkat, ahogy azt mi helyesnek véljük. Lehetséges, hogy sokakból ez igen erős nemtetszést fog kiváltani, sőt az is előfordulhat, hogy fura tekintettel, ellenszenvvel vagy már-már utálattal néznek majd ránk. De ahogy Márai is írja:
"Vándor vagy és minden nap tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd, eljutni utad végcéljához, lelked és az isteni megismeréséhez? Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy."
Változtatni akarsz? Máshogy gondolkodni, érezni, cselekedni? Rengeteget lehet agyalmi azon, hogy:
Miért ilyen kegyetlen az élet, miért nem jönnek össze a dolgaim úgy, ahogy én szeretném, és hogy miért pont engem-engem és csakis engem ver az ég?
Vagy magabiztosan talpra lehet állni, lerázni a port a vállunkról és folytatni tovább utunkat, kicsit átgondolva, finomítva, alakítva a módszereken.
Melyik a jobb? Melyik visz előre?
Azt hiszen, a válasz egyértelmű!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése